Talán kár is elmondanom még,semmi sem biztos.Szót sem érdemelne az a vacak bicikli de bosszant !Egész nap csak arra gondolok hogy valaki most jót röhög rajtam. Tegnap estefelé is addig addig piszkált a dolog hogy kimentem a széles út mellé -a trafik mögé- mintha valakit várnék.Pedig fenét! Egy gyereket lestem,mert mondták hogy egy barna fiúcskát láttak villogni az én kedves öreg járgányommal. Az eső szerencsére már elállt, még egy-két csepp de semmi komoly. Az asszonyok sem álltak már be az eresz alá, ki kiballagtak az út közepéig,lesték a buszt,ami az embereiket hozta a szomszéd faluból. Mint segédmunkaerő nyűtték ott magukat.
Nekem még nem volt szerencsém,se egy biciklis se egy árva gyalogos nem jött arra.
De az asszonyok mintha felélénkültek volna! Egyikük az út közepén állva kiabált vissza emezeknek.
-Asszem egyikük jön!
Elég sötétes volt már de látszott egy dülöngélő alak, lassan de közeledett.
A kicsi sovány, mintha nem is érdekelné hogy jön e valaki,egy ablak felé lesett félszemmel,akezét kicsit felemelve zongorázott az ujjaival.Engem ez nem érdekel , tőlem csinálhatja! Bár lehet hogy észre se vette hogy ott vagyok.
Ide is ér a maflaság mindjárt. Szegénykém nagyon megszívta a kobakot.Mit látott mit nem,nem tudom. A marhája egyenesen neki a pocsolyának.
Az asszony aki közelebb volt hozzá, kiabált.
-Kerüld ki te hülye,mit gondolsz ki fogja kimosni a cuccodat?
Az ember erre felkapta a fejét,s elkezdett hátrálni a sárban éss...........úristen!
Hanyatt esett a szerencsétlen.Megpróbált felállni,négykézlábra is próbált de mindig vissza esett.
-Bele ne egyen a fene má'no!
Ahogy odaért próbálta kitalálni ,melyikük embere szerencsétlenkedik itt, de nem tudott semmit sem kivenni a sárgombócból. Emez a járdáról kiabált neki
-Melyik az Zsuzsi?
-Mittom én!
-Nézd má' meg no!
Amaz kicsit tétovázott, majd határozott mozdulatokkal kigombolta a "sárgombóc" nadrágját. Nézte tapogatta,majd kikiabált emennek.
-Ez nem az én uram!
A másik is erőt vett magán,és bokáig a sárban taposva szem ügyre vette azt a nadrágot. Belenyúlt, matatott kicsit és határozottan kijelentette.
-Ez tényleg nem a te urad!
Már a harmadikuk is ott serte-pertélt-lesett-lesekedett,mire odaengedték hogy ő is szemlélje már meg a jövevényt. Először a fejét nézte méla undorral, majd a bevált módszerrel próbálkozott ő is. Csuklóig bent a keze, messziről nem láthattam az arcát,de a beszédét tisztán értettem.
-Ez nem is falunkbeli!
Ekkor robogott el egy bicikli előttem,majd' hogy el-nem ütött.Nagyon gyanús volt,ahogy a sárvédő zörgött, ahogy reccsent a kátyúban az egész.Lehet hogy tudom ki ült rajta!
Meg lesz az-ma már sötét van- nem várok tovább.Látom az asszonyok még maradnak,várják a másik buszt. Az "új-embert" kifektették a fűre - és mondták - mind a hárman egyszerre. Így már négyen nem értettük hogy ki mit mond.
De legalább tudom hogy a szomszédom fia az aki majdnem elütött.
Juhéééééé kis elégtétel!
Ez kell nekem!
Ez. Egy kis só!
Ugye kedves olvasó?
ez csak vicc